2019. július 13., szombat

Gondolatok erről -arról

Amikor itthon járnak a Gyerekemék, utána mindig elveszítem a lelkesedésem az adott, épp akkor készülő minta kapcsán . Megmutattam a Fiamnak a kész takarót mondván ezt kapják nászajándék gyanánt , /hisz ez már a második esküvője / Olyan elképedt arcot festeni sem lehet, mint ahogyan kérdezte , mi ez ? babatakaró ?  Nem !!!!!!!!!!felnőtteknek való nyári takaró -- dísz a kanapéra -- délutáni alváshoz kellék .  Még az ütő is megállt bennem az elképedéstől :-(  Ha nem nézzük a fonalak árát , / ami magában sem kevés /  de a belefektetett munka , szerintem megfelelővé teszi még nászajándéknak  is --- gondoltam én  ! Gyorsban frissben a képemre fagyott a mosoly :-(  és már nincs is kedvem odaadni :-(
 Látva az elképedésemet , gyorsan kitalálta a megfelelő hasznosítási lehetőséget -- majd keresztbe fektetjük az ágy tetején :-( dísznek ! Ekkor már a díszpárnákat meg sem említettem :-(

A készülő babatakaró -- jó, de miért ilyen csiricsáré ?  Szóval ezután egy napig kanalaztam össze magam , majd szétkotortam a szekrényemet valami , akármi "saját" cucc után .  Mondhatni , csontvázakra leltem ! Valaha , nagyon régen, még úgy 2005, hat táján nagyon tetszettek Bobbie G munkái. Gyűjtöttem az összes mintáját , de a virágai nagyon tetszettek . A tulipánosba bele is fogtam , de a rengeteg félszemet, összefogott színt használó mintát elszámoltam , és parkoló pályára tettem .
Élőben persze ez is sokkal szebb , tényleg olyan színűek a levelek, mint a frissen szedett tulipánoké.
Akkor még csak a 14-es Aidát használtam mindenhez , és lehet még a vásznakat nem is ismertem :-(
Elég csúnya a félszem az Aidán , bár a kontúr pont ott halad, így nem rossz igazából.  Persze a kinyomtatott minta nem volt mellé csomagolva , csak még 2 társa színkódja, a hozzátartozó fonalakkal együtt.Így fél éjszaka böngésztem végig a lemezeimet , a mintákat keresve . 
A kála mintáját szerencsésen megtaláltam, 

Az iriszt is megtaláltam, de az nem tetszik annyira 

de a sárga nárciszét sajnos nem , pedig ehhez is ott voltak összevásárolva a fonalak .
Ha valakinek esetleg a tarsolyában található , és szívesen megosztaná velem, azt igen igen tudnám köszönni . / amit a neten találtam, az olvashatatlan sajnos /

.Most összeszedem a fonalakat a tulipánhoz, majd főzés után, délután folytatom .
Jó hétvégét ! Kellemes időtöltést ! 

7 megjegyzés:

Fáni írta...

Sajnos nem mindig okoz olyan örömöt amit a saját kezünkkel készítünk, mint amilyen örömmel mi készítjük. Pedig ez sokkal nagyobb érték, mint egy bolti tucatárú, hisz a két kezünk munkája, a szeretetünk van benne.
Valahol megértem én a fiatalokat is, nem biztos, hogy belefér az Ő ízlésvilágukba, a kialakított dizájnba.

Azért Te csak készítsd a szebbnél szebb munkáidat továbbra is ilyen lelkesedéssel, mindig lesz, aki értékeli

agnesordog írta...

Köszönöm ! Teljesen egyet értek , az Ő ízlésük teljesen más.Nincs is ezzel semmi baj, hisz mind különbözőek vagyunk , és nem is vártak tőlünk semmit , csak én -- mégis akartam adni valamit , amit én készítettem .De majd kapnak valami boltit.

Tüzes Beáta írta...

Az én fiaim ugyanígy reagálnak. A csupa letisztult dolgokat szeretik: egyszínű, modern "ikeás". Nem szabad a megkérdezésük nélkül készíteni semmit. De nagyon átérzem a csalódottságod. A jó hír, hogy van bátorsága elmondani. Jó képet vágva, megjátszott örömmel el is vihetné és bedobná egy ágyneműtartó aljába. Jobb ha marad és annak adod akinek tetszik. Bár nekem az a tapasztalatom én egyedül vagyok a nekem tetsző dolgokkal. Lehetetlen másnak örömet okozni. Én már rég nem ajándékozom ebben a hímzős körben, ha igen akkor csak alapanyagot.

Vera írta...

Teljesen megértelek, nem valami kellemes lehetett átélni...Évának is igaza van, de van tolenencia is...Emlékszem a mamám a zöld linoleumos padlóra horgolt kör alakú szönyegeket, borzasztó színekbe... mégsem vágtam hozzá arcokat,és nem is utasitottam vissza, és el sem tehettem , mert együtt laktunk egy darabig.
Sajnos valamilyen szinten már én is részese voltam hasonló dolgoknak... mikor megmutattam, és arcokat vágtak hozzá, oda sem adtam,van díszpárnám igy, kép... Egyszer meg azt mondta az unoka, hogy a szekrénybe van a kép, mert nincs hova tenni..A gyerek volt vagy 10 éves...Van olyan kép, ami már nincs meg, mert ugyan elvitte a fiam, de nem tudja, hova tette...Csak óvatosan lehet készíteni ajándékot, mert nem tudhatjuk hogy vág szíven bennünket, ha nem tetszik nekik...Amire meg nem gondoltam, annak meg örültek...Fel a fejjel Ági, és csak csináld amihez van kedved!

Kereszt Szem írta...

Szia!

Múlt héten végigolvastam a blogodat, gratulálok a gyönyörű munkáidhoz!
A bejegyzés első feléhez: én sem készítek illetve nagyon óvatosan bárkinek. Akinek tudom, hogy mindennek örülnek, nekik igen, örömmel, de itt a vége.

Megtaláltam a tulipánt, bár nem túl jó minőségben. Szívesen átküldöm, hogy hímezhesd!

Helga

Kereszt Szem írta...

Folytatás:

Megtaláltam a nárciszt is, bár az sem felhőtlen minőségű...

Palkó írta...

Megértem az elketvetlenedésedet, ez a fajta reakció nagyon rossz érzést vált ki az ember lányából... sajnos nem mindenki értékeli a kézimunkát, pedig nem csak az anyag és a fonal, hanem a szeretetünk is benne van.
A tulipánosod nagyon tetszik, szeretem a tulikat.
Sajnos a keresett virág mintáim nincsenek, de majd csak akad valaki, aki segíthet :)