míg addig nem növögettek, hogy a fenséges csúcsokat látva -- tudva, hogy Ők ezer és ezer éve itt állnak,
sőt még utánunk is ott fognak magasodni, hangyácskának , apró porszemnek éreztük magunkat, a természet nagysága mellett. Lélegzet elállító volt , minden kanyar után, egy újabb hegy, ami mögött még sok újabb, ----órákon keresztül.
Azután, egyszer csak elénk tárul a tenger, nagy messzeségben,/ 16 óra autózás után /
Bár ugyan az a tenger, amiben már a horvát oldalon fürödtünk, de még is más hisz, ezen a településen 14 kilóméter hosszan, ez a napernyősor látható, a homokos parton, végestelen végig. Minden este, szépen sorba állítják szorgos kezek a napközben össze-vissza ráncigált ágyakat, felszedik a mázsa szám ott hagyott szemetet, néhol fel is gereblyézik a partot, hogy reggel ismét katonás rendben álljék mind, várva a napozni vágyókat. Persze csak azokat, akik nem "nap allergiások " !!!!!! / kis csapatunk fele ebbe a katagóriába tartozott !!!! / Én úgy nézek ki, mint akit 90 helyen megcsípett a szúnyog ! -- iszom a Kalcium -sandózt ezerrel.
felmásztunk Ostrog kőbe vájt templomához,
megnéztük Bar öreg várát,
csak a saját településünk öreg városába nem másztunk fel.
Lazítás képpen persze azért a himzést sem hanyagoltuk el , sokat gondolva , kis csapatunk hiányzó tagjaira, Mariskára, és Adélra .