avagy inkább csak egy beszámoló a rövid kirándulásról .
Párizs -- azt hiszem nem csak nekem, nekünk, de mindenki másnak is egy vágyálom . Emlékszem a tavalyi kiállítás idején nem győztem sóvárogni , vágyakozni -- bárcsak én is ott lehetnék . Erre emlékezve kezdtük szervezni az utazást már tavaly szeptember környékén -- ja és a spórolást is :-)
A férjem csodás érzékkel találja meg a legjobb ár érték arányos szállodákat, elérhetőségi útvonalakat
Most ez a kilátás fogadott bennünket a szálló előtt :-)- igaz ez a kép nappal készült, mi pedig este érkeztünk ! Még gyorsan visszasétáltunk, és felmentünk a tetejére !
Most nem kellett nagyon hosszú sort végigállnunk, de a biztonsági ellenőrzés több lépcsős volt.
Sajnos olyan nagy szél fújt, hogy a nyitott szintről visszamenekültem a zárt részre, és onnan csodáltuk meg a kivilágított várost.
Most is csodásnak találtam :-)
Másnap reggel , kis térképpel felszerelkezve kezdtem meg a 250 kiállítót számláló hatalmas csarnokban a bolyongást.
Első utam természetesen Veronique Enginger standjához vezetett -- az összes angol tudásom bevetve mondtam el, mennyire csodálom a munkáit, és hogy mennyi mindent megvarrtam már tőle .
/ a fényképen Ő a szemüveges Hölgy /
Ez a madár hazajött velem :-)
Azután a kedvenc anyagosom felé vettem az irányt , és vettem pár méter vásznat :-) - sajnos másutt nem találtam még lelőhelyet , finom vékony, egyenletes szövésű , álom varrni rajta - még fáradt szemmel is megy .
Azután a Bothy Treads , Lansvit stand következett.
és 2 fakeretet sem bírtam otthagyni
A többi szépséget, kötő horgoló fonalakat, gyönyörű patchwork anyagokat , könyveket , varró és tűzőgépeket , táska készítési alkatrészeket, és a más egyéb himzést bemutató pavilonokat csak futólag néztem meg, mert az áraik számomra teljességgel elérhetetlenek :-(
Igy nyugodt szívvel hagytuk magunk mögött a vásárvárost , és indultunk sétálni a Pigalle -ra és a Sacre Courhoz fel a hegyre . Ahol alig járt ember :-)))) lévén szombat délután volt !
Még este lementünk sétálni a Szajna partra,nézni az elsuhanó, kivilágított sétahajókat , presszókat a fedélzetén , a rengeteg teraszon kint ülő és vacsorázó embert .
Másnap délben már jöttünk is haza, de csodás volt ez a kis kiruccanás -- sajnos , bár inkább "szerencsénkre " ezt megengedhettük magunknak !