Most csak a takaróm halad, ma fejeztem be a 40. kockát. Himzéshez semmi kedvet nem érzek, bár ma átlapoztam a himzős könyveimet, hátha valamin ott ragad a szemem, de mind csak téli mintát láttam meg, amit majd szeretnék elkészíteni.
A hétvégén volt a múzeumok éjszakája, és az Unokámék kísérletbe fogtak-- tesztelték a dédiéket, mit bírnak ? Lehet-e rájuk hagyni Attilát ? Ki fog ordítani, ki fog sírni, mikor éjjel hazaérnek ?
Mondhatom, volt nagy csodálkozás, hogy mindenki csendben, békésen az igazak álmát aludta, míg a szülők buliztak .
és a hab a tortán, megtanult felállni !!!!! Ha talál bármi kapaszkodót, ahol fel tudja húzni magát , már áll is fel , pedig csak jövő hétvégén lesz hat hónapos .
Családunk egy tagja volt csak boldogtalan , morgott folyamatosan, és ha megmozdult a gyerek fújt, mint egy tűzokádó sárkány ! Még énrám is morgott, és kapott a kezem után, ha felé nyúltam ---- de szerencsére visszaállt a normális helyzet, mikor megnyugodott, hogy minden "betolakodó " elhagyta a felségterületét .
5 megjegyzés:
Nagyon aranyos a kis dédunoka. Szegény Maszat, annyi megpróbáltatást kell kiállnia miattatok, kár hogy nem tud beszélni. :)
Milyen gyönyörű nagy baba lett a dédiunokád...Miért is ne bírnátok vele? csak fárasztó tán, akármilyen aranyos...
Ráadásul milyen fiatal dédi vagy...és el kezdtem számolni, de az élet produkál.... most 19 éves az unokám... Tulajdonkép lehetnék dédi a 62 évemmel... de nem leszek... hisz nem létezik számára semmi más, csak a tanulás...
Höhö: gondolom cicus nehezen békült meg az idegennel.
6 hónapos és áll? TÜNDÉRI!
Többször visszajöttem: hihetetlen mit művel a baba a térdével. Egyik elől másik hátul. De jól mozdul!
No meg nagyon aranyos!
Vicces vagy ahogy a cicáról írsz.
Gyönyörű kisfiú, a boldogság ragyog az arcán! Isten éltesse a fél éves legénykét!
Megjegyzés küldése