Az úgy volt

hogy Apácskám megsajnálta az autónkat, aki, mint a nyomtató ló, jár a szokott városi útvonalán oda -vissza  40-50 kilóméterén unásig .

   Azt gondolta, jár a járgánynak egy jó kis Alpok szerpentin, friss hegyi levegő , fenyő illattal , így hát a gondolatot tett követte, vett neki finom 98-as benzint egy kicsikét, a téglát rátette a gázpedálra és irány az egyenes :-) Hagy tisztuljanak a fúvókái, szelepei, hagy érezze , hogy él, és jól tartják :-) Én gyorsan bedobáltam pár cuccot a bőröndbe, és már csak a por maradt utánunk.  Mondhatom, tényleg jól érezte magát a járgány, kaptatott fel a dombokra , ereszkedett le a hegy túlsó oldalán , míg mi a tájat csodáltuk.

Keresztül mentünk sok kis településen, ahol tucat számra álltak az óriási fenyő szálak

Jártunk arra, ahol raftingolhattak is Salsa folyón , ahol alacsony volt a víz, , de  nagyon gyors folyású és rettenetes hideg .

Azután több órás út után egyszer csak szemünk elé tárult a csodás hely, ami úti célunk is volt. A nagy hegyek ölelte szép tó, partján a világ örökség része település -- Hallstatt.  Ezek a csónak kikötő pajták , mind cölöpökön a vízben állnak  . A sóbányába a hegy tetejére sikló vezetett

A település szűk kanyargós utcácskáin - tele kínai túristával - csodás házak, fogadók , szállók éttermek , és persze ajándékboltok tömkelege .

Ez a sebes sodrású patak táplálja vizével a tavat. 

Mikor kigyönyöködtük magunkat, szemünk elfáradt a látványba, és az autó is hazakívánkozott , neki indultunk , de most már autópályán száguldottunk hazáig. Mikor az autó megállt itthon a garázsban, elégedetten morgott Apának, megköszönve a gyógykezelést -- ez jó kaland, férfi munka volt ! :-)