A "segítségem "

Sok mindent mondanak, hová is fekszenek a macskák, és miért . Én naponta behatóan tanulmányozom ezt a kérdést, és azt mondom, az én gyönyörűségem legtöbbször az Anya helyére akar ülni, feküdni.
A kanapé sarkán rendeztem be a varrós helyecskémet, van hely a fonaldarabkáknak, a tűknek, mintának, és a tévére is rálátok, ha épp ahhoz van kedvem, -- de egy galádosz macskoszosz, azonnal ott terem, ha felkelek egy kis technikai szünetre, vagy csak inni egyet.

Addig igazgatja magát, míg kellően rá nem tehénkedik a vigyázva  tartott anyagomra -- nehogy macskaszőrös legyen -- és biztosít róla, most már Ő is beleadott minden tőle telhetőt, hogy elkészülhessen a nagy mű. És ne higgyétek, hogy készségesen átadja a helyét, ha én visszaérkezem !!!! Á dehogy , külön csatákat kell vívnom, hogy valahogy sikerüljön letologatni az anyagról, és befúrni magam a kanapéra. Bár jobbra tőlem még van másfél méter a kanapéból , de neki nem jó ott, ha oda telepszik hozzám, ráteszi a fejét a combomra,és a nyári 38 fokban is ott terpeszkedik, én pedig kifacsarodva, próbálok böködni, hogy Őt ne zavarjam a csendes pihenésében. És ez így megy évek óta !!! Bármi más varrni való anyagot veszek elő a szekrényből, Ő már azonnal rajta terem, és vigyorog, hogy ugye milyen segítőkész vagyok !!!!???

Úgy hogy, most lelepleztem magam, ezért hímzek én ilyen sokat, mert nem egyedül teszem !!!!

Tehát bebizonyosodott, hogy a varrás is társas tevékenység :-)))